Frankenstein (National Theater - NT Live)

'This is you universe Frankenstein'



Ez volt az első előadaás, amit valaha láttam egy londoni színházból - sajnos még nem Londonban, élőben, hanem Prágában egy moziban, hónapokkal azután, hogy egyébként ment a színházban, de azért kezdésnek nem volt rossz.

Hogy miért is akartam megnézni? Mert érdekelt a darab, nagyon jókat hallottam róla, és nem mellesleg a kedvenc színészem játszotta benne a főszerepet... mind a két főszerepet... Danny Boyle (Trainspotting) a rendező ugynis azt találta ki, hogy keres két jó színészt (Benedict Cumberbatch és Johnny Lee Miller), akik estéről estére váltják, hogy ki melyik főszerepet játssza, aki az egyik este Victor Frankenstein volt, az a másik este a Creature  lesz, és vice versa.
Ennek következményeként persze nem elég csak egyszer megnézni ezt az előadást, ugynis szignifikáns különbség van a két szereposztás között... mondanom sem kell, mindkettő mesteri!

Lehet mondani, hogy elfogult vagyok, de Benedict és Johnny Lee megnyerte rá az összes jelentős angol színházi díjat, beleértve egy megosztott Olivier díjat!

Megnézném-e újra? Ld. feljebb... najó, igazából már hatszor láttam... utoljára már itt Londonban.. ugyanis annyira népszerű volt, hogy időnként még mindig újra adják.

Kinek ajánlom: Bárkinek, aki szereti Benedictet... vagy Mary Shelley Frankensteinjét.. aki a filmverziót várja, az meg fog lepődni, ez a Creature ugyanis beszél, nem is keveset, és nem is akármit!

Kedvenc jelenet: nehéz választani, de talán amikor először találkozik újra a Creature  és Victor... vagy amikor a Creature tanul az öregembertől...

'That's Paradise Lost, you know, Paradise Lost'
'I've loved it!'

'Please do not be inconsistent, I do not like it.'

Összegzés? Kell többet mondani annál, hogy már hatszor láttam, és képes lennék akárhányszor újra nézni?

mennyire tetszett: 5/5
mennyire jo eloadas: 5/5

NT Live (és társai)

Ez még nem teljesen londoni színhàzi élmény, de már majdnem..

Az NT Live, vagy pontosabban National Theater Live egy arra irányuló kezdeményezés, hogy olyan emberekhez is eljussanak egyes előadások, akiknek egyébként akár anyagi akár földrajzi okokból nem áll módjukban, hogy élőben nézzenek egy előadást a Londoni Nemzeti Színházban. (vagy időnként simán már csak nincs rá jegy, vagy már nem is megy az előadás, de encore screeninget attól még lehet tartani!)

Én először Csehországban, Prágában voltam NT Live vetítésen, de immár 2. éve otthon is vetítik, Pesten az Urániában. (meg talán az Örkényben is, de ebben most hirtelenjében nem vagyok biztos)
Ha valaki szeretne londoni színházat nézni (ráadásul magyar felirattal, szóval még csak nyelvi akadály sincs) annak csak ajánlani tudom - a blog első néhány bejegyzése is NT Live-os élmény lesz!

Egyébként hasonló kezdeményezése létezik szintén a Globe Színháznak, a Royal Opera House-nak (bár lehet, hogy ők csak az Egyesült Királyságban közvetítenek), vagy ha Európán kívülre tekintünk, a New Yorki Metropolitan Operának is.

Néhány hasznos link:
http://ntlive.nationaltheatre.org.uk/

http://onscreen.shakespearesglobe.com/

Prológ

'Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő...'

Különösen igaz ez Londonra, ahol immár közel egy éve élek... Le kell szögeznem, hogy szakmai szempontból semmi közöm a színházhoz, ellenben mintegy két éves korom óta kitartó szerelmem. Így nem meglepő. hogy miután ide költözem - igazából már előtte - nagyban terveztem, hogy majd de jó is lesz Londonban színházba járni - már amennyire a körülmények megengedik... (mert azért lássuk be, nem a legolcsóbb hobbi, de lehetne rosszabb is :) )

Amiről ez a blog szól, azok a londoni színházi élményeim - némi kritikával, némi személyes véleménnyel, esetleg hasznos infőkkal.. időnként esetleg megszakítva 1-1 mozis vagy koncert beszámolóval.

Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy mivel jónéhány hónapos lemaradásban vagyok a bloggal a jegyzeteimhez képest, a darabok többsége sajnos már nem megy... Ellentétben ugyanis az otthoni színházakkal itt kevés a repertoár színház, egy darab ált 2-3 hónapig megy, akkor viszont hetente 7-8szor, és utána általában többet nem - kivételek persze vannak (egyes darabok már nagyon régóta mennek - ld. Egérfogó vagy néhány musical, időnként vannak felujítások, illetve az sem ritka, hogy egy előadás nem a West Enden kezd (hanem vidéken vagy valahol nagyon külvárosban) ellenben akkora (általában kritikai) siker, hogy bekerül a West Endre és ott tovább játsszák, változó ideig)

A továbbiakban a legtöbb írásom hasonlóan fog felépülni (nagyjából...):
- Miért akartam megnézni?
- Megnézném-e újra?
- Kinek ajánlom?
- Kedvenc jelenet - csúcspont (ha volt: mélypont)
- vmi összegzés

és végül: pontozás, és mert tudom, hogy csak mert valami tetszik, még nem biztos, hogy jó is, illetve csak mert valami nem tetszik, attól még lehet jó, szóval két pontozás: mennyire szerettem (max 5), mennyire tartottam jó előadásnak (max 5)

Ennyi elég is a bevezetőből / háttér infóból: Függöny fel!