Everyman

Everyman – Akárki

Sajnos azt kell mondanom, hogy  ez volt az eddigi egyik leggyengébb előadás, amit Londonban láttam (bár még mindig jobb volt, mint az 1984). Legyünk fair, az alakítások jók voltak, főleg Chiewetel Eijifor, a rendezés izgalmas volt, a club jelenet kifejezetten érdekes volt, de maga a darab volt túl moralizáló, túl demagóg és lássuk be, túl unalmas.. egyszerűen gyenge volt.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem igazán tudtam, hogy mire megyek – a darab címét is aznap néztem meg, leginkább a főszereplő miatt érdekelt, meg az az alapelv, hogy a Nemzetiben nem igazán vannak gyenge előadások.

Az eredeti dráma egyébként egy középkori vallásos darab, kb példabeszéd volt, szóval ennek tükrében nem meglepő, hogy a modernizált verzió is az lett...

(egyébként otthon is ment, Akárki címen a Kamrában, érdekességkén, Csákányi Eszterrel a főszerepben...)

Fénypont: club jelenet, vagy amikor találkozik saját magával gyerekként (I always say thank you.. You won’t...), illetve a Halál is egy érdekes karakter volt, illetve tetszett, hogy az Isten a clubbeli takarítónő volt.. (a ’you are all so beautiful people...’ mondat így utólag sokkal nagyobb jelentőséget kapott)

Mélypont: talán a jótettekkel való találkozás.. az kicsit túl sok volt, meg általában a szájbarágó moralizálás

Miért akartam? CE

Megnézném-e mégegyszer? Nem.

Értékelés:

mennyire tetszett: 3/5                                                                                                

mennyire volt jó előadás: 3.5/5

Everyman

National Theater London

Coriolanus - NT Live

Sajnos még ez is NT Live-os élmény... Azért sajnos, mert volt rá jegyem, 2014 február 1-re, de végül csak március 1-jén költöztem, szóval már legalább azt is tudom, hogy kell jegyet visszaváltani. Pedig nagyon szerettem volna látni élőben, főképp azért, mert a két főszerepet Tom Hiddlestone és Mark Gatiss játszották... Majd megnézem őket másban (legalábbis Markot biztosan, ld korábbi bejegyzés :) )
Magát a darabot különösebben nem ismertem előtte, annyit tudtam, hogy Shakespeare, tragédia, és hogy egyébként keveset játsszák. Meg rémlett, hogy mintha Ralph Fiennes csinált volna filmet belőle - amit viszont még mindig nem láttam... pedig már ideje lenne.
Az előadás bezsebelt pár Olivier díjat és jópár áradozó kritikát - szerintem jogosan... Remek előadás volt.

Megnézném-e újra? Lehet, hogy megfogom, ugyanis a nagy sikerre való tekintettel ha minden igaz ősszel újra adják...

http://ntlive.nationaltheatre.org.uk/productions/ntlout12-coriolanus

A csúcspont: Mark Gatiss karakterének bemutatkozása, illetve kb minden megszólalása.. Tom Hiddlestone is jó volt, de nekem Mark talán még jobban tetszett.

(Talán már feltűnt, hogy sokszor magáról a darabról nem írok - nem érzem szükségét, hogy összefoglaljak egy Shakespeare darabot.. ha valahol lényegi változtatások vannak, vagy különleges / új / otthon ismeretlen a darab, akkor persze írok arról is (ld. The Nether))

5/5
5/5

Macbeth - NT Live

Újabb NT Live-os élmény, szintén még 2013ból... Mondtam, hogy le vagyok maradva...
Ez a Macbeth a Manchesteri Nemzetközi Fesztiválon ment a nyáron, és később felvételről mutatták világszerte. A kommentátor állítása szerint mintegy 15 perc (másodperc?) alatt fogyott el az összes jegy az eredeti előadásra. Ezt - miután jobban megismertem az angol színházjegy vásárlási szokásokat - könnyű elhinni... De miért is volt ekkora az érdeklődés? Talán mert Macbethet Kenneth Branagh, Lady Macbethet pedig River Song játszotta - mármint Alex Kingston, bocsánat lehet, hogy túl sok Doctor Who-t néztem. Egyébként készségesen bevallom, hogy én is leginkább miattuk (főleg Branagh miatt) voltam rá kiváncsi.
Érdekes előadás volt, izgalmas díszlettel, ha jól emlékszem mintha egy istállóban játszódott volna. Különösen a boszorkányok voltak emlékezetesek, meg Branagh minden megmozdulása... illetve Lady Macbeth nagy jelenete, amikor gyötri a bűntudat. És még egész érthető is volt a nyelvezete, bár bevallom eleinte aggódtam a Shakespeare-i angol miatt, de úgy tűnik vmennyire modernizálták... (de most lehet, hogy keverem a Coriolanus-szal... csak arra emlékszem, hogy az egyiknek egész modernizálták a nyelvezetét, míg a másik sokkal kevéssé volt érthető...)

Megnézném-e újra?
egyszeri alkalom volt, de egyébként sem biztos, hogy pont ezt akarnám újra nézni, annyi jó előadás és annyi jó színész van...

http://ntlive.nationaltheatre.org.uk/productions/ntlout4-macbeth
https://www.youtube.com/watch?v=bXbkFxk8DiU


mennyire tetszett: 4.5 / 5
mennyire volt jó előadás: 4.5 / 5

Mi jön?

A héten már megint sikerült elköltenem egy rakat pénzt, de cserébe látni fogom Kenneth Branagh-t és Judi Dench-t is színpadon. Utóbbit a Téli Regében (januárban), előbbit szintén a Téli regében, illetve a Harlequinade-ben (novemberben), ami egy Terencce Rattigan darab!
Tudom, hogy még odébb vannak, de azért még lehetek izgatott miattuk :)

http://www.westendtheatre.com/34251/shows/kenneth-branaghs-the-winters-tale-at-the-garrick-theatre/

http://britishtheatre.entstix.com/tickets/harlequinade-branagh-theatre

Ezen kívül van jegyem a Hamletre, Benedict Cumberbatch főszereplésével, augusztusra és októberre - még tavaly júliusban vettem... időben kezdik a jegyárusítást, nem igaz?

http://hamlet.barbican.org.uk/

A legközelebbi színház egyébként, amire már van jegyem, és nagyon várom az a The Vote, amire sorsolták, hogy egyáltalán ki vehet rá jegyet.. nekem nem sikerült, de egy barátomnak igen... Szóval május 6. Judi Dench, Mark Gatis, Catherine Tate... Jó lesz! :)

Ezeken kívül még jó néhány egyéb darab be van tervezve, de mivel azokra még nincs jegyem (legfeljebb 'kuponom', mint a Matildára és a Book of Mormonra) így azokat most nem részletezem...

The Nether

''The world is still the place we have to learn to be...'

Hol a határ a virtuális valóság és a valóság között, kell-e hogy legyen határ, de ha nincs határ, akkor milyen szabályok érvényesek? Vannak-e következményei egy elméletileg következményektől mentes alternatív valóságnak a valódi világban? Vád emelhető-e bármilyen ponton egy olyan ügyben, ahol egy 9 éves kislány és egy 30 körüli férfi kapcsolatáról és a kislány (többszörös) meggyilkolásáról van szó, akkor ha a fizikai valóságban nem történik semmi, a kislány rögtön feltámad, azt érez amit akar és amit szeretne, és ha egyébként is (SPOILER ALERT) a 9 éves kislány valójában egy 65 éves bácsi a 30 körüli férfi pedig egy fiatal nő, sőt nyomozó... mit lehet tenni a virtuális világ megálmodója, - és aktív résztvevője - a 'Papa' ellen? Kell-e tenni ellene valamit? Már azon kívül, hogy megszerezni tőle a kódot és eladni a Disneynek (legalábbis a vádlott felveti, hogy valójában csak erre megy ki az egész...) De mi a helyzet ha a valóság és a képzelt - vetített világ már nem különül el egymástól? Ha a 65 éves bácsi azt szeretné, hogy a 'Papa' őt saját magáért szeresse, ne pedig az elképzelt karakteréért? És akkor visszatérve az eredeti kérdésemhez: egyáltalán hol a határ virtuális és fizikai valóság között?

Röviden erről szól ez az alig 80 perces előadás, ami méltán nyerte el múlt hétvégén az Olivier díjat a legjobb látványra. Virtuális valóság, vetítés és fizikai valóság, színészi játék tökéletes keveredése teremt egyedülálló élményt.

Miért akartam megnézni? Kiváló kritikák, érdekes alapötlet és egy barátom is ajánlotta

Csúcspont: amikor rádöbbenünk, hogy ki a férfi és ki a kislány a valódi világban, avagy hogy lehet egy darab egyszerre 3 és 5 szereplős.

Megnézném-e újra? A látvány miatt talán, de nem biztos, hogy másodjára is ugyan akkorát ütne, hiszen már az elejétől tudnám a fordulatokat...

5/5 mint előadás
5/5 mint élmény

The Nether
Royal Court színház előadása a Duke of York színházban.

http://www.dukeofyorkstheatre.co.uk/The-Nether.html

Audience - NT Live

Ezt az előadást is még otthon láttam, NT Live-on keresztül az Urániában - kétszer is.

Miről is van szó? Az Audience ugye kb Meghallgatásként, esetleg Kihallgatásként fordítható leginkább.

Az aktuális angol királynő rendszeresen fogadja az ország miniszterelnökét. Ez eddig tény. Ott sok mindenről beszélhetnek, ez is tény. II. Erzsébet már a 12. miniszterelnökénél tart - ez még mindig tény. Hogy mi hangozhat el ezeken a beszélgetéseken, arról szól ez a darab - na ez már fikció!

Persze azért lehet találgatni... mert lehet a téma a közelgő koronázás (Churchill) vagy a közelgő dédunoka születése. De ugyan úgy beszélhetnek teljesen privát dolgokról is és kőkemény politikáról is - a szerző szerint ez utóbbi lehetett inkább jellemző a Vasladyvel... és még sorolhatnám...

A főszerepben Helen Mirren brillírozott - aki ugye nem ekkor játszotta először a királynőt, de most játszotta először kb huszonéves korától 80 éves koráig... mire nem képes egy jó smink... és egy remek színésznő.

Ennek a bejegyzésnek egyébként most épp aktualitást ad, hogy újra elővették az előadást, ezúttal Kristin Scott Thomas-szal a főszerepben, egyelőre gondolkodom, hogy meg akarom-e nézni...
Mindenesetre itt egy link hozzá:

http://www.apollotheatrelondon.co.uk/the-audience/

Kedvenc jelenetet, nehéz kiragadni, egybe kell nézni, úgy az igazán érdekes. Ha mégis választanom kell, akkor talán a Thatcher-rel való jelenet (főleg az azt megelőző rövid jelenet, amikor már tudják, hogy közeledik...) vagy amikor a Skóciai palotában vannak a talán kedvenc miniszterelnökével... (talán Wilson? bevallom nem emlékszem..)

értékelés:
5/5
5/5

(ui.: a képek nem az enyémek, hanem interneten találtam...)