Hol a határ a virtuális valóság és a valóság között, kell-e hogy legyen határ, de ha nincs határ, akkor milyen szabályok érvényesek? Vannak-e következményei egy elméletileg következményektől mentes alternatív valóságnak a valódi világban? Vád emelhető-e bármilyen ponton egy olyan ügyben, ahol egy 9 éves kislány és egy 30 körüli férfi kapcsolatáról és a kislány (többszörös) meggyilkolásáról van szó, akkor ha a fizikai valóságban nem történik semmi, a kislány rögtön feltámad, azt érez amit akar és amit szeretne, és ha egyébként is (SPOILER ALERT) a 9 éves kislány valójában egy 65 éves bácsi a 30 körüli férfi pedig egy fiatal nő, sőt nyomozó... mit lehet tenni a virtuális világ megálmodója, - és aktív résztvevője - a 'Papa' ellen? Kell-e tenni ellene valamit? Már azon kívül, hogy megszerezni tőle a kódot és eladni a Disneynek (legalábbis a vádlott felveti, hogy valójában csak erre megy ki az egész...) De mi a helyzet ha a valóság és a képzelt - vetített világ már nem különül el egymástól? Ha a 65 éves bácsi azt szeretné, hogy a 'Papa' őt saját magáért szeresse, ne pedig az elképzelt karakteréért? És akkor visszatérve az eredeti kérdésemhez: egyáltalán hol a határ virtuális és fizikai valóság között?
Röviden erről szól ez az alig 80 perces előadás, ami méltán nyerte el múlt hétvégén az Olivier díjat a legjobb látványra. Virtuális valóság, vetítés és fizikai valóság, színészi játék tökéletes keveredése teremt egyedülálló élményt.
Miért akartam megnézni? Kiváló kritikák, érdekes alapötlet és egy barátom is ajánlotta
Csúcspont: amikor rádöbbenünk, hogy ki a férfi és ki a kislány a valódi világban, avagy hogy lehet egy darab egyszerre 3 és 5 szereplős.
Megnézném-e újra? A látvány miatt talán, de nem biztos, hogy másodjára is ugyan akkorát ütne, hiszen már az elejétől tudnám a fordulatokat...
5/5 mint előadás
5/5 mint élmény
The Nether
Royal Court színház előadása a Duke of York színházban.
http://www.dukeofyorkstheatre.co.uk/The-Nether.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése