Brilliant! De mégis mit is láttam?!

Bevallom nem vagyok nagy ismerője Harold Pinternek - legtöbb közöm hozzá eddig annyi volt, hogy voltam a róla elnevezett színházban... Illetve tudom, hogy néhány angol barátom nagyon nem szereti... Személyes tapasztalat hiányában semmi sem tántorított el attól hogy jegyet vegyek, amikor a Wyndham Theatre meghirdette 'No Man's Land' című előadását... Elhatározottságom persze nem magának a darabnak szólt, hanem a két főszereplőnek: Patrick Stewart és Sir Ian McKellen! (Sir Ian-nel már volt alkalmam találkozni személyesen is korábban, és egy tündéri ember - erről bővebben a másik blogomon írtam kb két éve...). Ha esetleg valakinek nem mond semmit a két név: Xavier professzor és Magneto, esetleg Picard kapitány és Gandalf... csak hogy a popularista szerepeket említsem.. bár Sir Iantől szerintem örökre az emlékezetembe vésődött, ahogy azt mondja hogy 'if the devil tempt you to do good?' (kevésbé Shakespeare geekek kedvéért: III Richard)
De messzire kalandoztam, elvégre a tegnapi előadásról kéne inkább írnom (igen, valóban, tegnap láttam és már írok is róla! (épp vonatozok a reptérre szóval kivételesen van egy kis időm))
Szóval.. No Man's Land - nem tudom, hogy valaha játszották-e otthon, én annak fordítanám, hogy 'Senki földje'. Ez a mondat többször is elhangzik a darabban, de hogy pontosabban mire is utal, az szerintem mindenki a saját szabad értelmezésére van bízva.. ahogy az is, hogy maga a darab miről szól... még csak abban sem vagyok biztos, hogy 3 (4?) külön álló történetről van szó, vagy egy nagyon zagyváról... ami helyenként nagyon vicces, helyenként szomorú, máskor elgondolkodtató vagy csak szórakoztató... Szerintem részben az öregedésről részben kiszolgáltatottságról részben hatalomról szól.. azt hiszem... de persze valószínűleg tévedek, és bevallom nem néztem utána, hogy Pinter mit mondott róla... (és nem abból adódott a gond, hogy nem értettem volna, amit mondanak, hanem abból hogy összefüggéseiben nem volt értelme annak, amit mondtak...)
Amilyen értelmetlen volt a darab, annyira zseniális volt az előadás - különösen a két főszereplő! (elfogultság ide vagy oda, a kritikák is egyetértenek velem :) ) Olyan érzésem volt, mint amikor gyerekként a szüleim elvittek megnézni a Naplemente előttet, hogy lássam Bessenyeit színpadon, vagy a Szélmolnárokat (nem emlékszem a pontos címére) hogy lássam Darvast és Garast.. Ian McKellen és Patrick Stewart is hasonló kaliberű színészei az angol színházi életnek, mint a fent nevezettek voltak a magyarnak, és nagyon örülök, hogy volt rá lehetőségem, hogy lássam őket színpadon (és hogy ez esetben ezt személyesen is megmondhassam nekik a Stage Door-nál). Minden egyes megmozdulásuk, megszólalásuk felért egy színészmesterség mesterkurzussal, és minden arcrezzenésüknek szerepe volt. Meg kell jegyeznem,  hogy a két fiatalabb szereplő is méltó partnerük tudott lenni ebben, ami azért nem egy egyszerű feladat.


Értékelés:
mennyire tetszett 5/5
mennyire tartom jónak: 5/5 (az előadást.. a darabot.. háát kb 3.5/5)
megnézném-e újra? Jó lenne, hátha másodjára a darabot is tudnám értékelni nem csak az előadást

London színház 101

Nem, ez nem egy kezdőknek meghirdetett londoni színházas előadás sorozat, hanem egy megállapítás, hogy eddig 101szer voltam színházban Londonban! (beleszámolva az operákat is) Illetve ezzel a bejegyzéssel jelzem a blogom visszatérését is - és sietnem kell, ha ezt a 101 számot akarom használni, mert gyors ütemben növekszik ez a szám* (belegondolva, hogy először 2014 áprilisában voltam Londonban színházban...) Zajlik az  élet, londoni színházi életben meg pláne - időm meg sajnos szinte semmi... ennek a bejegyzésnek a vázlatát is egy konferencián írtam.. Meg aztán ott volt a Proms is.. a napjaim az elmúlt hat hétben úgy néztek ki, hogy reggel irány az egyetem (8-9 között), munka kb 6ig, rohanás a Royal Albert Hallba koncertre, haza este 11 körül, munka a gépemen még kb hajnali 1ig, alvás, aztán az egész kezdődött elölről... Nem, nem panaszkodom, imádom csinálni és a saját szabad elhatározásomból csinálom, csak sajnos így nem sok időm jut blogolásra.. meg alvásra.. De valamit valamiért.. Most hogy véget ért a Proms, a koncertek helyét ismét felváltja a színház, meg nem sokára kezdődik a Film Fesztivál... illetve végre megint van időm (meg képes is vagyok ismét) edzeni, de mindenesetre ismét megpróbálok több időt szánni az írásra is, sok blogolásra érdemes darabot láttam az elmúlt időszakban (is)!
Szóval lényeg a lényeg, a blog visszatér, lassan, de biztosan, van jó néhány bejegyzés vázlatom olyan előadásokról, amiket most már jó pár hónapja láttam, de mivel emlékezetesek voltak, be akarom fejezni a bejegyzést róluk! Azt feladtam, hogy mindenről írjak, amit látok, de legalább egy lista erejéig mindent meg fogok említeni, ez érdekesebbekről pedig majd a bejegyzések is elkészülnek idővel...

*Nem, nem sikerült  időben megírnom... perpillanat 103nál tartok, de 22 órán belül már 104 lesz...