Bevallom nem vagyok nagy ismerője Harold Pinternek - legtöbb közöm hozzá eddig annyi volt, hogy voltam a róla elnevezett színházban... Illetve tudom, hogy néhány angol barátom nagyon nem szereti... Személyes tapasztalat hiányában semmi sem tántorított el attól hogy jegyet vegyek, amikor a Wyndham Theatre meghirdette 'No Man's Land' című előadását... Elhatározottságom persze nem magának a darabnak szólt, hanem a két főszereplőnek: Patrick Stewart és Sir Ian McKellen! (Sir Ian-nel már volt alkalmam találkozni személyesen is korábban, és egy tündéri ember - erről bővebben a másik blogomon írtam kb két éve...). Ha esetleg valakinek nem mond semmit a két név: Xavier professzor és Magneto, esetleg Picard kapitány és Gandalf... csak hogy a popularista szerepeket említsem.. bár Sir Iantől szerintem örökre az emlékezetembe vésődött, ahogy azt mondja hogy 'if the devil tempt you to do good?' (kevésbé Shakespeare geekek kedvéért: III Richard)
De messzire kalandoztam, elvégre a tegnapi előadásról kéne inkább írnom (igen, valóban, tegnap láttam és már írok is róla! (épp vonatozok a reptérre szóval kivételesen van egy kis időm))
Szóval.. No Man's Land - nem tudom, hogy valaha játszották-e otthon, én annak fordítanám, hogy 'Senki földje'. Ez a mondat többször is elhangzik a darabban, de hogy pontosabban mire is utal, az szerintem mindenki a saját szabad értelmezésére van bízva.. ahogy az is, hogy maga a darab miről szól... még csak abban sem vagyok biztos, hogy 3 (4?) külön álló történetről van szó, vagy egy nagyon zagyváról... ami helyenként nagyon vicces, helyenként szomorú, máskor elgondolkodtató vagy csak szórakoztató... Szerintem részben az öregedésről részben kiszolgáltatottságról részben hatalomról szól.. azt hiszem... de persze valószínűleg tévedek, és bevallom nem néztem utána, hogy Pinter mit mondott róla... (és nem abból adódott a gond, hogy nem értettem volna, amit mondanak, hanem abból hogy összefüggéseiben nem volt értelme annak, amit mondtak...)
Amilyen értelmetlen volt a darab, annyira zseniális volt az előadás - különösen a két főszereplő! (elfogultság ide vagy oda, a kritikák is egyetértenek velem :) ) Olyan érzésem volt, mint amikor gyerekként a szüleim elvittek megnézni a Naplemente előttet, hogy lássam Bessenyeit színpadon, vagy a Szélmolnárokat (nem emlékszem a pontos címére) hogy lássam Darvast és Garast.. Ian McKellen és Patrick Stewart is hasonló kaliberű színészei az angol színházi életnek, mint a fent nevezettek voltak a magyarnak, és nagyon örülök, hogy volt rá lehetőségem, hogy lássam őket színpadon (és hogy ez esetben ezt személyesen is megmondhassam nekik a Stage Door-nál). Minden egyes megmozdulásuk, megszólalásuk felért egy színészmesterség mesterkurzussal, és minden arcrezzenésüknek szerepe volt. Meg kell jegyeznem, hogy a két fiatalabb szereplő is méltó partnerük tudott lenni ebben, ami azért nem egy egyszerű feladat.
Értékelés:
mennyire tetszett 5/5
mennyire tartom jónak: 5/5 (az előadást.. a darabot.. háát kb 3.5/5)
megnézném-e újra? Jó lenne, hátha másodjára a darabot is tudnám értékelni nem csak az előadást
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése