Sunset Boulevard - Csillogó Naplemente

Általában nem nézek tipikus musicaleket - legalábbis nem amióta Londonba költöztem, Brnoban azok jelentették a legfőbb színhaz forrásomat mert azokat egyszerűbb volt érteni rendes nyelvtudás nélkül is. Most hogy nincs nyelvi korlát inkább nézek prózai darabokat vagy izgalmas új musicaleket (pl Avenue Q, Matilda) és nem a klasszikus csilli villiket. Ezért is nem vettem sokáig jegyet a Sunset Boulevard-ra, hiába a vonzó Hollywoodi név, Andrew Lloyd Webber akkor is Andrew Lloyd Webber és az egyetlen darabja amit igazán szeretek az a József.. A többi nekem túlhypolt zenei közhely (that said, a Jesus Christ Superstar-t időnként hallgatom de a színpadon pl már kevésbé kedvelem)

De aztán volt a press night és régen láttam ennyi 5* kritikát együtt, szóval felkeltették az érdeklődésemet: irány a honlap.. Még olcsó jegyet is sikerült találni £13.5 balcony, restricted view, de már elég sok előadást láttam az ENO-ban hogy tudjam ez nem gond, szóval még spóroltam is (igen az én definícióm a spórolásra az, ha sikerül olcsóbb jegyet vennem.. Így is way too sokat költök színházra, de ebbe inkább ne is menjünk bele

Szóval eljott az előadás npja, szerintem soha nem is hallottam korábban a zenéjét se ennek a musicalnek, legalabbis nem rémlett.. Igazából továbbra is úgy érzem a zenéje nélkül nem veszetettem volna sokat - egy igazan jó dal van benen, a Sunset Boulevard.. De amíg a zene nem volt igazán az én ízlésemnek való (az utóbbi időben komoly zenei koncertekre meg operába járok...(utóbbi idő alatt értsd az elmúlt kb 10 évben...) Meg hébe hóba metál koncerte meg Kispálra) a színpadra állítás és a főszereplők nagyon is! Glenn Close nem véletlenül gyűjtött be 6(!) Oscar jelölést.. A színpadon is lehengerlő jelenség, bár bevallom az első dalánál húztam a számat.. Aztán jött a parbeszéd: 

- You used to be big...
- I'm still big! It's the pictures that become small!
Nyiltszíni taps, ami prózai részeknél ritka (prózai színháznál meg  egyenesen nem létező) és egyszer csak berántott az előadás.. (Addig is élveztem de innentől kb tátott szájjal néztem a két főszereplő jeleneteit - és nem csak mert a férfi lead eye candy volt, hanem mert játékban is méltó partnere volt Glenn Closenak, aki bevallom engem sokszor Psota Irénre emléksztetett, de ez legyen a legrosszabb kritika amit mondok bárkiről is..

Maga az előadás semi staged volt, a teljes zenekarral a szynpadon, jelzésértékű díszlettel és kellékekkel, de attól még működött és semmi en nem hátráltatta a dráma kibontakozását.

Maga a sztori egész érdekes, bevallom, nem rémlik, hogy valaha láttam volna az eredeti filmet, ezért minden új volt nekem. kicsit bosszantó hogy igazából nincs szerethető karakter benne, így nagyon meghatódnom sem sikerült rajta (Norma karaktere annyira idegesítő, hogy bár az összeomlása és magánya szomorú. közben annyira manipulatív hogy még is nehéz szánni érte..  Bar az ahogy a világ túllépett rajta és az egyetlen rajongója a volt férje, jelenleg inasa az kétség kívül tragikus, de valójában nem derül ki, hogy miért nem lépett együtt a világgal amikor megjelent a hangos film, talán elhitte, hogy ő anélkül is nagy fenn marad.. Pedig már több, mint 20 évvel vagyunk a Dzsezz énekes után! Mint ahogy Joe is mondja: 'It is OK to be 59, unless you imagine that you are 20' - és ez Norma másik tragédiája, képteken elfogadni, hogy öregszik.. Joe pedig eleinte szimpatikus aztán a történet előrehaladtával egyszerre tűnik Stockholm syndrome áldozatnak, túsznak, és egy idősödő hölgy magányát kihasználó ingyenélőnek, szóval megint csak nehéz akár azonosulni, akár együttérezni vele, bár talán még mindig őt sajnáltam jobban mert igazából eléggé csapdába esik és nem sikerül kitörnie belőle.. Utolsó cselekedete lehet önzetlennek is mondható, amikor elküldi a lányt és utána otthagyná a kitartóját is, de ugyanakkor érthetetlen, hogy miért nem csak simán elmegy a lánnyal.. Talán felülkerekedik a szégyen, hogy kitartották előtte..)

A történet minden tragédiája ellenére a vége: tomboló siker... És Glenn Close tudja hogy fogadja a taps orkánt és azt is, hogyan ossza meg a partnerével.. Csak annyit mondhatok, bravo!
Bár ezt az előadást már lassan egy éve láttam (teljes időhiánnyal küzdök...), új aktualitást ad neki, hogy nem rég jelentették be az idei Olivier jelőléseket és mind az előadás, mind Glenn Close jó eséllyel pályázik az elnyerérése (szerencsére külön választják a legjobb musical revivalt és a legjobb új musicalt, így drukkolhatok a Sunset Boulevardnak is az abszolút favoritom, a Groundhog day mellett!)

Értékelés:
mennyire tetszett 5/5
mennyire tartom jónak: 5/5 (az előadást.. a darabot inkább kb 4/5)
megnézném-e újra? sajnos már nem megy...